elválik :P

• A Pascal program szerkezete
• Programozási tételek
• A tömb adatszerkezet
• Ciklusok a Pascalban
• CIKLUSOK
• Az IF feltétel és ELSE ága, elágazó utasítás
• Az IF ... THEN parancs, feltételes utasítás-végrehajtás
• Az IF feltételvizsgálat
• Karakterláncok kezelése (string típusú változók)
• Valós típusok
• Az egész típusokról általában
• Konstansok
• Változók beolvasása billentyűzetről - ReadLn
• Változók használata, integer és string alapismeretei
• Változók deklarálása, a típus fogalma, értékadás
• Kiírás a képernyőre - Write, WriteLn eljárás
• Index1
• A Pascal program építőeleme
• Bevezető
• index14
• index13
• index12
• index11
• Index10
• Index9
• Index8
• Index7
• Index6
• Index5
• Index4
• Mostani DOGA
• Keir kezdölap

Az egész típusokról általában

A következőkben az egésztípusokról lesz szó. Mit jelent az, hogy egésztípus? A legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk, hogy minden olyan szám, ami nem tartalmaz törteket. Tehát 1,2,3,4,-1,-2,-3,-5678,500000, stb. Ilyen számok tárolására alkalmas az egésztípus. De vannak mennyiségek, melyek csak pozitívak lehetnek a gyakorlatban. Ezért vannak olyanok, amelyek csak pozitív számokat tárolhatnak, és vannak olyanok, amelyek előjeles szám ábrázolására alkal­masak. Ezek között akad olyan, amelyik nagy számot tud ábrázolni, és amelyik csak kis számot. Azt persze, hogy mekkora számokat tud ábrázolni, a lefoglalt memória nagyságtól is függ. A számítógépes feldolgozás legkisebb egysége a byte. Tehát ha egy számot minél több bájton ábrázolunk annál nagyobb lehet ez a szám. Informatikai ismereteinkből adódik, hogy egy bájton 256 féle jel különböztethető meg, vagyis nem negatív egészek esetén 0 és 255 közötti szám ábrázolható. Ha csak kicsi pozitív számokat ábrázolunk, használhatjuk a byte típust, mely [0, 255] tartományba eső számok tárolására alkalmas. Ha a számtartomány negatív számokra is kiterjed, akkor -128 és +127 közötti számokat tudunk ábrázolni egy bájton (kettes komplemens kódú ábrázolással), ez a típus a shortint.. Az ábrázolható számok nagyságára, és a számok által lefoglalt memória méretére vonatkozó adatokat gyakorlaton tekintjük át. Részleteket elméletként is megtaláljuk itt.

Deklarálási példa egész típusokra:

  Var

    peldaszam1:word;  {csak nem negatív egész 0-tól 65 ezer-ig}

    peldaszam2:byte;

Ez a program beolvassa egy byte típusú változó értékét, majd azt visszaírja a képernyőre. A próba alkalmával visszaírás után figyeljük meg a kurzor pozícióját

program beolvas_kiir;     Programfej

 var                                 Deklarációk

  a:byte;                           

begin                             Utasítások BEGIN END. között

     read(a);                           Beolvassa 'a' értékét

     write(a);                          Kiírja 'a' értékét a kurzor adott sorban marad

     read(a);                                  Beolvassa 'a' ÚJ értékét

     WriteLn(a);                    Kiírja 'a' ÚJ értékét a kurzor a következő sorba ugrik

    Writeln(’A befejezéshez üss entert’);

    ReadLn;

end.   

FELADAT: próbálja ki a program futását más egész típusokkal is!

A leggyakrabban használt egész típus az integer. Az integer típus 2 bájtos egész (16 bit), pontosabban előjeles egész. A negatív számokat annak kettes komplemense formájában tárolja a program. A pozitív számokat pedig a kettes számrendszerbeli alakjuk szerint. Ezt az ábrázolási formát előjeles, kettes komplemens kódú ábrázolásnak nevezzük. A számítógép memóriájában a két bájt úgynevezett bájt fordított sorrendben helyezkedik el. Általános ábrázolási módjuk miatt ezeket a számtípusokat fixpontos számoknak nevezzük. A fixpontos szám lehet előjeles, vagy előjel nélküli.