Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Közösség

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

A Pascal program szerkezete

A Pascal program szerkezete

A Pascal programozási nyelvben minden programnak a következő szerkezete van:

program program_neve;
var
változók deklarálása;
begin
   
  
parancsok, amit a program végrehajtson;

end.

A fékövér jelenti a foglalt szavakat, melyeket más célra tilos használni. A program_neve azonosítja a programot, a többi szöveg magyarázat, hogy ott mi történik. .   (MJ: ahogyan azt órán is láttuk, s ezt mindenkinek tudni kell, jegyezd le magadnak egy kis jegyzetbe!)

  Az első sorban a program kulcsszó után megadjuk a programunk nevét. Ide bármilyen nevet választhatunk, de a program neve nem tartalmazhat szóközt és néhány speciális karaktert. (a program neve is egy azonosító lesz, melyet újra nem használhatunk a programban) A sorok (parancs) végét pontosvesszővel (;) fejezzük be. Ezt az első sort, melyet úgy hívunk programfej nem kötelező megadnunk, de a későbbiek miatt nagyon javasolt a megadása (Ha megadtad a pontosvessző (;) snem maradhat el!)

     A második sorban a var kulcsszó (variables = változók) után felsoroljuk, hogy a programunkban milyen változókat fogunk használni. Az egyszerű statikus változót (Mi csak ilyeneket fogunk az idén használni, s ez kb. a 11. óra körül kerül pontos megvilágításra) úgy képzelhetjük el, mint valamilyen tároló helyet a számítógép memóriájában, amelyben egyszerre csak egy számot vagy szöveget tárolhatunk. Ezek a tároló helyek különböző hosszúságúak. Ha egy változóban, (fiókban, memóriarészben) már van valamilyen szám és rakunk bele egy másikat, akkor az előző szám elvész, mindig csak az utoljára belerakott érték marad benne. A berakást a programozásban értékadásnak nevezzük.

     A var parancsnál meg kell adnunk azt is, hogy az egyes változókban (tároló helyekben) milyen típusú adatot fogunk tárolni – számot, egész számot (integer), szöveget (string), vagy más típust. Programjainkban több változót is használhatunk, pl. kettő változót számok tárolására és egy változót szöveg tárolására. A sor végét itt is pontosvesszővel fejezzük be. Ha a programban van változónk, akkor azt a program elején a var után mindig deklarálni kell. Amennyiben a programban nem használunk változót (bár ez nagyon ritkán fordul elő), ezt a részt kihagyhatjuk.

     A begin-t követő sortól kezdődik maga a program – azok az egymás után következő utasítások, melyeket a számítógép egymás után, balról jobbra és fentről lefelé haladva végrehajt a program futtatásakor. (Ritkán írunk egy sorba több utasítást, de egy utasítást az áttekinthetőség kedvéért gyakran több sorba helyezünk el.) Ezeket az utasításokat a begin és az end kulcsszavak (begin = kezdete, end = vége) közé kell írnunk. Fontos, hogy minden parancs után a sort pontosvesszővel (;) fejezzük be. A programunk végét az utolsó end után ponttal (.) zárjuk.

     Lássunk most egy egyszerű példát:

program ElsoProgram;
begin
 write('Hello!');
end.

      Ez a program, csupán annyit csinál, hogy kiírja a képernyőre a Hello! mondatot. Ha programunkat begépeltük az editorba (Pascal-ba), mentsük el, majd a CTRL F9 -el (vagy a főmenüből run - run paranccsal) fordítsuk le és futtassuk. Ekkor a program kiírja a Hello! mondatot a képernyőre, majd rögtön visszatér az editorba (ezért nem látjuk a kiírt mondatot). A Pascal egy másik szöveges képernyővel dolgozik a program futtatása alatt, mint amiben mi írjuk magát a programot (ezért most nem látjuk a kiírt Hello! üzenetet). Erre a képernyőre az ALT + F5 billentyűzetkombinációval válthatunk át. Vissza az editorba az ALT + F5 újabb megnyomásával juthatunk. (Ez a megoldás nem szokatlan nekünk, hisz a Windowsban a több ablakot természetesnek találjuk.)

A Hello! üzenet kényelmes olvasásához, a kimeneti, program képernyőjének megtekintéséhez az end.” elé   írjuk ki a ReadLn; sort! Ekkor egy enter leütésével jutunk vissza az editorba