elválik :P

• A Pascal program szerkezete
• Programozási tételek
• A tömb adatszerkezet
• Ciklusok a Pascalban
• CIKLUSOK
• Az IF feltétel és ELSE ága, elágazó utasítás
• Az IF ... THEN parancs, feltételes utasítás-végrehajtás
• Az IF feltételvizsgálat
• Karakterláncok kezelése (string típusú változók)
• Valós típusok
• Az egész típusokról általában
• Konstansok
• Változók beolvasása billentyűzetről - ReadLn
• Változók használata, integer és string alapismeretei
• Változók deklarálása, a típus fogalma, értékadás
• Kiírás a képernyőre - Write, WriteLn eljárás
• Index1
• A Pascal program építőeleme
• Bevezető
• index14
• index13
• index12
• index11
• Index10
• Index9
• Index8
• Index7
• Index6
• Index5
• Index4
• Mostani DOGA
• Keir kezdölap

A Pascal program építőelemei

A mindennapi életben használt tízes számrendszert a számítógép közvetlenül nem tudja használni, ugyanis a számítógépek logikai áramkörei csak azt tudják megvizsgálni, hogy egy adott helyen (egy adott vezetékben) a feszültség értéke 0 vagy ettől eltérő. Ezt számokkal helyettesítve úgy lehet megfogalmazni, hogy a számítógép csak azt tudja eldönteni, hogy egy adott érték 0 vagy 1. Azt a számrendszert, amelyik csak ezt a két értéket használja, kettes vagy bináris számrendszernek nevezzük. A számítógép anyanyelve a bináris számrendszer.

Programozási alapismereteinket a Pascal segítségével sajátítjuk el, ennek egy implementációja a Turbo Pascal, más implementációja a Free Pascal. Ebben a környezetben programjainkat forráskódként, mint egy szöveges dokumentumot állítjuk elő. A Turbo Pascal az ASCII karakterkészletből az alábbi szimbólumokat használja:

            Az angol ABC betűi:                A...Z és a...z

            Decimális számjegyek:             0...9

            Hexadecimális számjegyek:      0...9, A...F és a...f

            Szóköz (ASCII 32) és az összes ASCII vezérlőkarakter (ASCII 0...31)

            Egyéb speciális jelek:               + - * / = . , : ; ’ ^ _ @ $ # < > [ ] ( ) { }

A Pascal-ban bizonyos karakterpárok speciális jelentést hordoznak:

            :=   <=   >=   <>   ..   (*   *) {  }

A karakterpárokat csak mi állítjuk elő két jelből azok a nyelvben egy jelet alkotnak. Az ilyen speciális szimbólumok esetén fontos a karakterek megadási sorrendje.

A nyelv nem engedi meg az =<, =>, ><, stb. szimbólumok használatát.

A foglalt (fenntartott) szavaknak a Pascal nyelv utasításaiban és deklarációiban szereplő kulcsszavakat nevezzük, vagyis a nyelv szókincsét. A foglalt szavakat csak a nyelvben rögzített szabályoknak megfelelően szabad használni. Foglalt szavak például: and, file, for, goto, array, else, stb. A programnyelv típusazonosítóit és eljárásainak, függvényeinek nevét se használjuk más célra!

A Pascal program az élő nyelvekhez hasonlóan mondatokból épülnek fel, amelyeket a programozási nyelvben utasításoknak nevezünk. Az utasításokat pontosvesszővel (;) zárjuk. Kivételt képez a programot leíró end utasítás, amely után pontot (.) kell tenni.

Az utasításokat a program sorai tartalmazzák. A Pascal-ban egyetlen utasítást több sorba írhatunk, illetve egy sorban akár több utasítást is megadhatunk.

A Pascal programban az általunk létrehozott elemeknek (változóknak, konstansoknak, típusoknak, eljárásoknak, függvényeknek, metódusoknak, moduloknak, programnak, a rekord- és objektummezőknek) nevet kell adni, hogy hivatkozni tudjunk rájuk. Ezeket a neveket másként azonosítóknak nevezzük. Természetesen a névnek egyedinek kell lennie, például nem adhatjuk ugyanazt a nevet egy változónak és egy függvénynek. Az általunk megadott neveket (azonosítókat) a program különböző összetevőinek azonosítására használjuk.

Az azonosítók bármilyen hosszúak lehetnek, azonban csak az első 63 karaktert veszi figyelembe a fordítóprogram. Az azonosítóknak betűvel vagy aláhúzás jellel ( _ ) kell kezdődnie és nem tartalmazhat ékezetes betűt, szóközt, speciális karaktereket és nem lehet foglalt szó. Az azonosítókban a kis és nagybetűk nem különböznek, vagyis ember ugyanaz, mint Ember. Javasolt a kis és nagybetűket következetesen használni.